Vízszabályozás az élet különböző szakaszaiban.

A vízszabályozás szempontjából alapvetően három különböző fázisra oszthatjuk életünket. Az egyik, a magzat életének szakasza az anyaméhben. A másik a növekedés szakasza, amíg az ember eléri a teljes testmagasságot és a testsúlyt (körülbelül a 18-25 évig tartó szakasz). A harmadik a növekedés végétől az egyén haláláig tart. A gyermek méhen belüli sejt növekedése folyamán a vízről az anyának kell gondoskodnia. Jóllehet a vízbevitel igényének közvetítő rendszerét a magzati szövetek teremtik meg, de a vízfogyasztás anyára tett hatását is érzékeli. A magzat legelső vízhiány jelzése, amikor a terhesség korai fázisában az anya reggelente rosszul érzi magát. A reggeli rosszullétek mind az anyára, mind a magzatra nézve a szomjúságot jelzik.

Mostanra nyilvánvaló, hogy a fejlődésünk során fokozatosan megromló szomjúságérzés miatt testünk a korai felnőtt kortól kezdődően krónikusan és egyre növekvő mértékben dehidratálódik. A korral növekvően a szervezet sejtjeinek víztartalma a testvíz sejteken belüli és a sejteken kívüli térfogathányadosa 1,1-ről majdnem 0,8-re csökken. Ez nagyon drasztikus változás. Mivel a víz, amelyet megiszunk testünk sejtjeinek működéséről gondoskodik és annak térfogata meghatározott, a napi vízbevitel csökkentése befolyásolja a sejtműködés hatásosságát. Ez a felelős a test sejtjeinek belsejében fenntartott víztérfogat csökkenéséért. Ennek eredményeként, amikor dehidráció felmerülő jeleit nem értik meg – és mostanáig nem is értették meg – a krónikus dehidráció különféle tüneteket (betegségeket) okoz. Látják, testünk vízért kiáltásait rendellenességekként kezelik és gyógyszerek alkalmazásával akarják gyógyítani.

Az emberi test még akkor is vízhiányossá tud válni, ha bőséges vízmennyiség áll a rendelkezésére. Az emberek, úgy tűnik, elvesztik szomjúság érzetüket és a szükséges vízmennyiség utáni vágyukat. Nem ismerik fel vízszükségletüket, ezzel fokozatosan egyre növekvő mértékben vízhiányossá válnak és a kor előrehaladtával krónikusan dehiratálttá válik.

További összezavaró elemek találhatóak azokban a szokásokban, ahol szomjúságunkat teával, kávéval vagy alkohol tartalmú italokkal oltjuk. Amint látni fogjuk, ezek általános hibák. A „száraz száj” a dehidráció legvégső tünete. a test még akkor is dehidrációtól szenvedhet, amikor a száj megfelelően nedves. Még rosszabb idősebb korban, amikor a száj nyilvánvalóan száraznak látszik, a szomjúság nem tudatosodik, és ezáltal nem is elégítődik ki.

A „cikk” A tested vízért kiált című könyvből származik!